Komondorok

Története

A komondor az egyik legismertebbpásztorkutyafajtánk , amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. A komondor eredetét illetően, már sok feltevés látott napvilágot a közelmúltban, de a legvalószínűbb, hogy a komondor őseinkkel a népvándorlás idején került a Kárpát-medencébe. Beszélnek egyesek arról, hogy a kunok hozták be nagytestű kutyafajtájukat a 13. században, de én ezt megcáfolnám! Mindenképpen meg kell említenünk Radics Géza olvasmányok a múltunkról című művét!! Ebben a műben találjuk meg a választ arra, hogy miért nem hiszek a kunokkal kapcsolatos feltevésre! Badiny Jós Ferenc tanulmányaiból értesültünk, hogy az angol régész, R:C: Thompson Jarmó (Irak) ásatásánál talált egy napon szárított, ékírásos agyagtáblát, amelyre a puli neve, így: puli és alakja van bevésve. A sumer ékírásos táblácskákon a komondor és a kuvasz nevei kumundor és ku-assa alakban kerültek elő. A sumérek a kutyát kudda-nak nevezték. Ha valósnak bizonyulnak, abból arra lehetne következtetni, hogy e kutyafajták a kárpát-medencei őstelepes nép szolgálatában állottak már a korai ezredekben. Ez tehát arra utal, hogy már az avarok azaz Árpád népe is használta őket. A sumer nyelvben számos olyan szó van, amely e kutyák munkakörével, azaz a pásztorélettel kapcsolatos, és ma is érthető, bár nem minden esetben pontos megfelelőik a mai értelmüknek, de azonos fogalomkörbe tartoznak. Például : A juhászlegény vászonból készült bő-gada-t (len, gatya, Bobula) visel, s miután magára teríti meleg suba-a-ját (díszes, suba, Bobula), fütyörészve tere-el-geti (uralkodik, terel, Dudás. R.)ugadu (düh, Kis D. A dühös kutya ugat) kudda-jával (kutya, Orbán) a jámbor bar-rin-na-ait (bárány, Bobula), miközben ustur-ával (ostor,Dudás R.)nagyokat csördít. A puli, kuvasz és komondor neve ötezer éves cserepeken, írásos alakban megtalálható. Eme kutyák már ekkor gazdáik hűséges szolgái voltak. Háziasításuk tehát több ezer évvel korábbra tehető. A hosszú ezredek során a rájuk bízott és megkövetelt munka ösztönszerű tulajdonságukká vált. Alkalmasak állat- és házőrzésre egyaránt. Gazdáikhoz és a közvetlen családhoz szilárdan ragaszkodnak, azoknak szükség esetén nem megvesztegethető, harcias védelmezői lesznek. Kisgyermekektől még a fájdalmat is eltűrik, legfeljebb odébbállnak. Az idősebbeket morgással vagy fogvicsorgatással figyelmeztetik, hogy hol a határ, de nem harapnak. Az apróállatot orrukkal terelgetik a helyes irányba, ugyanakkor szívesen csípnek a nagyok oldalába. Idegen a házat vagy nyájat csak a gazda jelenlétében közelítheti meg. Pontosan ismerik a terület határvonalait, amely felügyeletük alatt áll. Ez a kis kitérő remélem az olvasót is elgondolkoztatja azon, hogy mennyi ideje tökéletesre kitenyésztett kutyafajtáról beszélünk, ami még most a XXI. században is él, létezik, nem veszett el a történelem viharaiban! Most pedig néhány mondat a feladatáról! Feladata nem a terelés volt, hanem a kuvaszhoz hasonlóan a nyáj megvédése a ragadozóktól és a tolvajoktól, hiszen őseink legfontosabb vagyontárgya az élő állat volt. Az éjjeli őrködés során a komondort fehér színe segítségével különböztették meg a támadóktól.Nevezték gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak vagy csak egyszerűen komondornak, amely szó a nyelvemlékek szerint mindig a nyájat őrző nagy testű kutyákat jelölte. 1544-ből származó írásban, Kákonyi Péter Astiagis király históriája című művében találkozunk a komondor szóval, majd 1673-ban Amos Comenius említi egy munkájában. Pápai Páriz Ferenc 1767-ben a komondort és a kuvaszt már két fajtaként említi. Pethe Ferenc 1815-ben megjelent Természet Históriájában egy rajzot is közöl a kutyáról, amely összetéveszthetetlenül felismerhető. Az első részletesebb jellemzés 1841-ben készült, ekkor a komondor ritka fajtának számított, 1899-ben a szegedi országos kiállításon egyetlen példányt mutattak be. 1909-ben kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajtaként említik. A pásztorok nagyra becsülték kutyáikat, igyekeztek fajtatisztán tenyészteni. 1924-ben a magyar fajták közül elsőként megalakult a tenyésztőszervezete, majd 1935-ben elkészült az első standardja, Anghi Csaba munkája, amelyet változtatásokkal 1960-ban fogadott el az FCI.A II. világháborúban a komondorpopuláció ugyanúgy nagy veszteségeket szenvedett el, mint a kuvaszok. Utána viszont megváltozott a tenyésztés iránya: míg korábban az ősi értékek megőrzésére helyezték a hangsúlyt, később az esztétikai megjelenés is fontossá vált. A szőrzet egyre inkább szalagossá, zsinórossá vált, eltűnt a krémszínű árnyalat, és nagyobb testűek lettek a komondorok. De ezzel együtt nem tűntek el a fajta ősi jó tulajdonságai, a karakánság, bátorság, hűség és méltóságteljesség.

Külleme és jelleme

A komondor legfeltűnőbb sajátossága a szőrzete, amelyhez hasonló csak a pulinak és a bergamói pásztorkutyának van. Mérete mellett ez a szőrzet teszi a komondort impozánssá, látványossá. Kialakulásában valószínűleg szerepe volt az ázsiai puszták szélsőséges éghajlatának, megóvta az időjárás viszontagságaitól, nyáron a tűző napsugaraktól, télen a metsző hidegtől.Ez a vastag, nemezes szőrtakaró pajzsként védte a kutyák testét akkor is, amikor a támadó farkasokkal küzdöttek. Ezért általában a komondornak nincs szüksége házra, csak egy helyre, ahova elhúzódik a csapadék elől. Ápolni nem kell minden nap, elég az összenemezesedett csomókat időnként széttépni, egyébként teljesen öntisztuló. Régen a pásztorok a birkák mellett a komondorról is lenyírták a szőrt, ez a minőségének, úgy látszik nem ártott.Nagy termete és vastag szőre ellenére mozgása kimért, elegáns. Aki látott már teljes díszben pompázó komondort, nehezen tud szabadulni a látvány varázsától.Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényű fajta, ha megvan a megfelelő tér a mozgásához és a gazdai szeretet, tökéletesen jól érzi magát. Az udvar, porta őrzése annyira a vérében van, hogy tanítani sem kell. A területét nappal keveset mozogva, heverészve őrzi, de ébersége egy pillanatra sem lankad, éjszaka viszont állandó mozgásban van, őrjáratozik. A betolakodókat szembe támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Amíg a gazda meg nem érkezik, addig a rosszindulatú idegen nem moccanhat. Egyesek szerint a komondor mellett be lehet menni a portára, de kijönni nem. Kimondottan embercentrikus, szeretetét nem csak gazdájára, hanem a családtagokra és a közeli barátokra is kiterjeszti. Ez nem azt jelenti, hogy a komondor macskaszerűen hízelgő természet. Kimondottan tartózkodó, disztingvált, aki elvárja, hogy tiszteljék önállóságát, szuverén egyéniségét. Nem éppen a kiképzők álma, hiszen megszokta, hogy önálló döntéseket hozzon, a számára értelmetlen parancsokat egyszerűen elengedi a füle mellett. Ennek ellenére igényli a foglalkozást, hiszen így alakulhat ki a gazda és a komondor között egy egészséges kapcsolat.

Gondozása

Szőrápolás

A komondor egész testét hosszú nemezesedésre hajlamos szőr borítja. A kutya szőre 1 - 1,5 éves kora körül el kezd összeállni, nemezesedni, ekkor a gazdának ezt az összetapadt szőrzetet tincsekre kell tépkednie, a tincsek szélessége a gazda ízlésén múlik az egy ujjnyi vastagságtól a több ujjnyiig terjedhet. Fontos megemlíteni, hogy a komondor szőrét fésülni tilos, hiszen ezzel nem alakul ki a fajtára jellemző hosszú zsinóros szőrköntös. A kutyát nem fontos nagyon sokszor megfürdetni, évente egy jó alapos fürdetés is megteszi, persze, aki kiállításokra jár, annak természetesen ajánlatos évente többször is megfürdetnie, de egy házőrző komondornak, bőven megteszi az évi egy is. Érdekesség, hogy a szőre öntisztuló, vagy is a kisebb nagyobb szennyeződések ( sár, stb.) mozgás hatására kiperegnek a szőréből. Szőrének színe csontfehér. Szőre folyamatosan nő, ezért érdemes a fokozatosan növő szőrt, újra feltépkedni. Ha hagyjuk a szőrt nőni, akkor a kutyának 4-5 éves korára gyönyörű földig érő bundája lesz, ami igazán impozánsá teszi. Természetesen a szőr hossza a gazda ízlésén múlik. Hasonló szőrzete csak a pulinak van, ezért szokták viccesen " óriás pulinak" is nevezni. A szőre több célt szolgál, akárcsak a pásztorok subája kiváló hőszigetelőnek bizonyul nyáron hűti a tikkasztó hőségben, télen a nagy hidegekben viszont fűti, ez a pajzsszerű szőrzetstruktúra gondoskodott arról, hogy a komondor a betyárokkal és farkasokkal vívott csatározásokból sérülésmentesen kerüljön ki. A komondor szőrének ápolása abszolút nem igényel nagy erőfeszítéseket.

Táplálás

A komondor egyáltalán nem kényes fajta, gyenge koszton is el van és fontos, hogy a bevitt táplálékot jól tudja hasznosítani. Táplálásánál bőven megteszi a konyhai maradék is igazi szikár, igénytelen fajta. Természetesen, azért neki sem árt, ha a sok fehérje mellé, olyan táplálékot is adunk neki amiben sok vitamin és ásványi anyag található. Ezek főképp a különböző kutyatápok, amíg növésben van a kutya kb 1,5 éves koráig érdemes neki a maradék mellé egy kis tápot is adni, hogy a megfelelő mennyiségi vitaminokat és ásványi anyagokat megkapja ami a csontok fejlődésében fontos. Persze ezt sem kell túlzásba vinni. Jó ha a kutya 7-8 hónapos koráig naponta kétszer (reggel és este) is kap enni ez még jobban hozzájárul az állat fejlődéséhez, miután már idősebb lett a kutya, elég naponta egyszer este enni adni neki. Itatásánál jó, ha minden nap friss vizet adunk neki, ez különösen igaz a nyári tikkasztó hőségben.

Tartása

A komondor szikársága miatt nincs úgy kitéve az időjárás viszontagságainak, mint más fajták. Legtöbben kutyaházakban, kennelekben tartják, amelyekben kiválóan tartható. Nincs szüksége télen fűtésre, a leghidegebb, farkasordító hidegeket is könnyedén elviseli. Nem ritka, hogy télen a hóban, vagy a jégen fekszik, a hidegtől nem kell félteni. Az ólépítést sem kell túlcifrázni, lényeg, hogy legyen valami, ami alá be tud húzódni a csapadék elől. Nem ajánlatos megkötni és folyamatosan kennelben tartani, mivel neki is van mozgásigénye és így nem tudja ellátni az őrzési feladatát. Társas kutya, megtűr maga mellett több kutyát is, nagyon családcentrikus, a gazdához ragaszkodó típus. Kis korában, mint minden kutya a fognövekedés miatt szeret szinte mindent megrágni, ezért érdemes neki pl: elhasznált cipőt vagy egyéb már nem használt ruhaneműt adni.